2024-ben is sok izgalmas programmal várták partnereink a fiatalokat és a velük foglalkozó szakembereket. Az október ilyen szempontból kiemelt hónapnak számít, a Time to Move kampány keretében kiemelt figyelmet kap a fiatalok tájékoztatása a nemzetközi mobilitási lehetőségekről, de jó alkalom az egymás megismerésére és együtt alkotásra is. Fóti Neszta beszámolóját olvashatjátok.
Ha Time to Move, akkor október. Ha október, akkor Halloween. Nem is lehetett kérdés: muszáj volt meglátogatnom egy eseményt mindenszentek környékén is. A választásom az Európa Ifjúsága Egyesület Pumpkin Day névre keresztelt előbulijára esett.
A szervezet Magyaralmáson, elsősorban annak közösségi házában tevékenykedik. Fogadnak külföldi önkénteseket az Európai Szolidaritási Testület programjának keretében, szerveznek nemzetközi Erasmus+ ifjúsági csereprogramokat, amiken segítik fiatalok részvételét, tartanak angolórákat a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkinek a már említett önkéntesek közreműködésével, meg persze szerveznek programokat a helyi fiataloknak, amin természetesen mindenkit, még a más településről érkezőket is szívesen látnak.
Magyaralmást megközelíteni nem sétagalopp. Mármint Budapestről, ahonnan én jövök, Székesfehérvárról kifejezetten egyszerűnek mondanám. Dukál hozzá minimum két buszjárat, meg egy kis séta (ott végül is lehet galoppozni), de minden kétséget kizáróan megéri. Ugyan a buli ezúttal az ifjabb korosztályt célozta (az idősebbek, azaz tinik és huszonévesek Halloween partija másnapra volt meghirdetve), ennek megfelelően az átlagéletkor tizenöt évre esett, azért nem lógtam ki én sem: az egyesületnél tevékenykedik ugyanis három külföldi fiatal, akikkel hamar megtaláltuk a közös nevezőt. Meséltek a francia, az észt és a román tradíciókról, miközben ugyanúgy szereltük hurkapálcára a denevéreket és színeztük a cicákat, mint az asztalnál ülő gyerekek. Merthogy ez a nap erről szólt. Egész napos kézműveskedésről, játékról és hagyományokról; az élvezettel tanulásról. Hogy az észt lány már hatodik alkalommal jár Magyarországon, és egészen beleszeretett. Hogy a román fiú egy debreceni program után második önkéntességének választotta ezt a kis falut, mert nem csak városokat akar ismerni. Hogy az ötéves, boszorkának öltözött lurkó büszkén meséli, mennyi mindent tanult az angol órákon. Hogy mi mindenre képes az ember, ha világot lát, nyelvet tanul, új barátságokat köt – mindezt játékba csomagolva.
Az alkotás közben még az udvaron is táncoltunk mind, egy körben, és persze a tökfaragás se maradhatott ki. A hab a tortán számomra mégis egy magyar önkéntes lány volt, akivel korábban együtt vettünk részt egy workshopon: nem tudtuk, hogy a másik is ott lesz, de úgy örültünk egymásnak, ahogy csak a gyerekek tudnak.
Hasonlóan, mint azok a gyerekek, akik töklámpást faragnak egy hozzánk is begyűrűzött kelta ünnepen, mert már fiatalon megismerhetnek más kultúrákat. És akikké aznap, egyetlen nap erejéig mi is visszaváltoztunk Magyaralmáson.
Magyaralmáson, ahol biztosra veszem, hogy nem utoljára jártam – és ahová mindenkit csak buzdítani tudok, hogy látogasson el.