2024-ben is sok izgalmas programmal várták partnereink a fiatalokat és a velük foglalkozó szakembereket. Az október ilyen szempontból kiemelt hónapnak számít, a Time to Move kampány keretében kiemelt figyelmet kap a fiatalok tájékoztatása a nemzetközi mobilitási lehetőségekről, de jó alkalom arra is, hogy egy szervezet a munkásságát, az elért eredményeket, vagy új mérföldköveket ünnepeljen. Egy ilyen alkalomra látogatott el Fóti Neszta is, akinek beszámolóját olvashatjátok.
Amikor felkerekedtem, hogy a Time to Move kampány keretében meglátogassam egy közösségi ház megnyitóját, nem erre számítottam. Klauzál utca, IV. kerület. A lehető legeldugottabb kis ajtó egy pizzéria mellett. Szürke, monoton, semmilyen. Legalábbis első pillantásra. Második ránézésre viszont már észrevehető az Együttható Egyesület cégére, az almazöld és a ciánkék tenyér az üvegajtón, ami pont annyira rikít ki a szürkeségből, hogy az ember be akarjon menni. Amitől úgy érzi: kézen fogták, behívták a közösségbe, és hellyel kínálják.
Ez a közösség 2010-ben alakult, alapkövüknek már akkor is a szolidaritást nevezték meg. Hazai és nemzetközi szinten is nagy hangsúlyt fektetnek a fogyatékkal élő fiatalok integrációjára, hogy minél önállóbb, aktívabb felnőttekké válhassanak.
Az eseményt egy előadássorozat nyitotta, az egyesület kemény magja elevenítette fel a korábbi programjaikat (az én kedvencem közülük a jelnyelvi workshoptól kezdve a meseterápiáig, programok széles skáláját felvonultató, sérült és ép fiatalokat egyaránt megszólító Majdnem szombat projekt volt) – sőt, megismerhettük azokat a fiatalokat, akik az egyenlőséget hirdető, pazar dekorációt készítették. A megnyitón emellett az egyesületnél tevékenykedő külföldi önkéntesekkel (egy indiai és egy azerbajdzsáni lánnyal) is találkozhattam, akik lelkesen meséltek a kultúrájukról, illetve az addigi programokról, amiken részt vettek, hogy jobban megismerhessék az országot, amit egy évre az otthonuknak választottak. Az ünnepély végül egy kerekasztal-beszélgetéssel zárult. Ruszkai Zsolt, Újpest Önkormányzata Szociális Intézményének igazgatója, Maczó József, a Támaszpont-MOPKA kuratóriumi elnöke, és Szentpétery-Nagy Melinda, az egyesület munkatársa osztották meg gondolataikat az integráció és az ifjúsági munka témájában.
Azt írtam az elején, hogy nem erre számítottam. Az egyesület százötven százalékban múlta felül minden elvárásomat abban a pillanatban, ahogy beléptem az ajtón. A lelkesedésük ragályos volt, hirtelen nem érdekelt, hogy érezhetően befejezetlen még a terem. Elbűvöltek a hatalmas molinók, a külföldi önkéntesek, és úgy egyáltalán, maga a sokszínűség. Itt nem számítottak se az adottságok, se a fogyatékosságok, mindenkinek örültek pusztán azért, mert eljött.
Mert a közösség élmény – és mert az egyesület úgy döntött, ezt az élményt mindenkivel megosztja.