Egy tavaszi hétvége Brüsszelben, tele új emberekkel, ötletekkel és váratlan pillanatokkal. Adamik Rita az Eurodesk delegáció tagjaként vett részt a European Youth Week 2026 nyitóeseményén, ahol nemcsak tanult, hanem meg is szólalt. Spoiler: még mikrofont is kapott az Európai Parlamentben.
Őszintén? Már az is hihetetlennek tűnt, hogy ott lehetek. Aztán hirtelen Brüsszelben találtam magam, a European Youth Week 2026 nyitóeseményén, az Eurodesk delegáció tagjaként – és onnantól minden egy kicsit gyorsabban történt, mint ahogy fel tudtam volna dolgozni.
Az idei téma a „Solidarity and Fairness” volt, de számomra ez nemcsak egy jól hangzó szlogen maradt. Olyan workshopokon vettem részt, ahol tényleg számított, mit gondolunk. Beszéltünk demokráciáról, arról, hogy mit jelent ma fiatalnak és európai polgárnak lenni, és arról is, hogy mi hiányzik az oktatásból ahhoz, hogy tényleg aktívak legyünk ezekben a folyamatokban.
Volt egy pont, amikor kiscsoportban ötleteltünk, és azon kaptam magam, hogy teljesen természetesen osztom meg a saját tapasztalataimat – nem mint „résztvevő”, hanem mint valaki, akinek van mondanivalója és már nemcsak a saját élete szakértője, hanem másokat is teljes szívből képviselek. És igen, ez odáig vezetett, hogy egyszer csak ott ültem, bekapcsolt mikrofonnal, az Európai Parlamentben, és megszólaltam. Még most is furcsa ezt leírni.
A programok között volt szó arról is, hogyan lehet jobban elérni a fiatalokat az EU-s tartalmakkal, és arról is, hogyan támogatják a fiatal kutatókat Európában. Nekem különösen fontos volt, hogy olyan témákat válasszak, amiket haza is tudok vinni – mert a Let’s CEE-ben ezekkel dolgozom nap mint nap: közösség, innováció, mentális jóllét.
És persze, ami egy ilyen eseményből nem maradhat ki: az emberek. Rengeteg inspiráló fiatallal találkoztam, az Eurodesk delegációból is, de volt egy különösen jó pillanat – megismerkedtem egy Kölnben élő lánnyal. Ez azért lett hirtelen extra izgalmas, mert… ezt már konkrétan a buszon írom, úton egy új kaland felé: Brémába költözöm egy egyéves ESC önkéntes programra. Szóval elég jó érzés, hogy már most vannak kapcsolódási pontok.
Az egész három nap egy kicsit olyan volt, mint amikor hirtelen kitágul a világ. Ott sétálsz az Európai Parlament folyosóin, beszélgetsz, ötletelsz, nevetsz, és közben rájössz: ez nem valami távoli dolog. Ez a mi terünk is. Ezen a videón egy olasz fiatal élményeit le is tudjátok csekkolni.
Nagyon hálás vagyok, hogy idén én lehettem az, aki ezt átélhette. És talán ez volt a legfontosabb felismerés: nemcsak jelen lehettem – hanem tényleg része is voltam. Amit láttam Brüsszelből az tetszett, de még mindenképp vissza kell menjek, hogy jobban felfedezzem.