2024-ben is sok izgalmas programmal várták partnereink a fiatalokat és a velük foglalkozó szakembereket. Az október ilyen szempontból kiemelt hónapnak számít, a Time to Move kampány keretében hangsúlyos figyelmet kap a fiatalok tájékoztatása a nemzetközi mobilitási lehetőségekről, de jó alkalom arra is, hogy a fiatalok beszámoljanak nemzetközi tapasztalataikról és újakat ismerhessenek meg. Olvassátok Fóti Neszta beszámolóját!
Akármilyen hihetetlenül hangzik is: tényleg így volt. A szervezet, aminek a programján részt vettem, egy aluljáróból indult. Jó, azt azért be kell vallanom: az aluljáróban állomásozásuk és a társasjáték-délutánjuk között eltelt némi idő. Úgy kilenc év.
A H52 2015-ben kapta ezt a nevet, amikor tizenöt év után elköltözött az Ecseri úti aluljáróból a ferencvárosi Haller utca 52-be. Ezzel a költözéssel a szervezet munkaköre is kibővült, innentől kezdve ugyanis nem csupán információs irodaként, hanem közösségi térként is funkcionál. Az ajtaja minden délután nyitva áll a kerületi fiatalok előtt – hattól egészen harmincéves korig. Ez alól az egyetlen kivétel a péntek, ezt ugyanis a törzsközönség kamasznappá kiáltotta ki, a belépési korhatárt tizennégyre emelve, a hangerőt pedig némiképp lecsavarva.
Egy ilyen péntek délután keveredtem én is Ferencvárosba.
Magát az eseményt a Time to Move weboldalán találtam, ahol az Európa-szerte októberben megvalósuló, a nemzetközi lehetőségekhez kapcsolódó minden ifjúsági program elérhető volt, ami ehhez a kampányhoz kötődött. Nem hallottam még a szervezetről, de mivel nem messze lakom tőlük, gondoltam, bátraké a szerencse, elő a spontaneitással!
Aznap a társasjátékozás (ami egyébiránt heti rendszerességű program náluk, és mindenkit szívesen látnak a Time to Move-on kívül is) meglehetősen családiasra sikerült, sajnos kevesebben tudtak eljönni a közösség oszlopos tagjai közül. Ez a létszám azonban a játék mellett a beszélgetésre is lehetőséget adott, egy ponton tea is került az asztalra, így igazi családi összejövetel-hangulata lett a délutánnak. Méghozzá a viccesebb fajtából, mert előkerült olyan játék is, amit még egyikünk se ismert, hárman dugtuk össze a fejünket a szabály fölött, és jót nevettünk azon, hogy megint nem sikerült ugyanúgy értelmezni. Aztán nevettünk azon is, ahogy az Activityhez hasonló Imagine-ben hogyan próbál mutogatni az átlátszó lapokkal az, aki éppen kártyát húzott, meg azon is, hogy az első elhangzó tipp mindig a “hab a tortán” volt.
És ha már a spontaneitást emlegettem: így alkalmam nyílt meghallgatni szervezői oldalról egy ificserét. A H52 se létszámot, se időtartamot tekintve nem állt be a sorba, a más szervezeteknél tapasztalt 10-15 fős, egyhetes ifjúsági cserékkel szemben ők duplázták a tétet, két hétre és 30 főre vállalkoztak, 2025-ben pedig ismétlésre készülnek. Még egy kiselőadást is rögtönzött nekem a csere (talán) leglelkesebb magyar résztvevője, bemutatva a programon készült fotóit, valamint a tárgyiasult emlékét: a falat díszítő, közösen készített térképet is. Persze nem maradtam adósuk, cserébe én is meséltem mind a DiscoverEU-s utazásomról (kamasznap lévén a társaság jelentős része még jelentkezés előtt állt), mind az írországi cserefélévemről. Zárásképp pedig találkozhattam a szervezet gyakornokával, akiről szintén kiderült, hogy veterán ificserés: ő a németországi kalandjáról regélt.
Egy szó, mint száz, megint arra jutottam, hogy néha a legszebb emlékek anélkül jönnek, hogy rágörcsölnénk. Talán pont egy olyan társaságban, akik mind név szerint ismerik egymást, és csak neked kell bemutatkoznod, de utána teljes szívből nevettek majd együtt Activity közben. Talán elcsábítanak egy ificserére is. Egy biztos: ha idelátogatsz, nem akarsz majd távozni, amíg nem muszáj.
Próbáld ki – elő a spontaneitással!