Idén nyáron immár harmadik alkalommal valósult meg a Tempus Közalapítvány által szervezett Ifjúságszakmai Nyári Egyetem. A programon 90 résztvevő, főként ifjúsági szakemberek – települési ifjúsági munkások, ifjúságsegítők, civil szervezetek képviselői –, felsőoktatási oktatók, valamint ifjúsági munkához kapcsolódó tanulmányokat folytató hallgatók (például közösségszervezés, szociálpedagógia, pszichológia vagy szociológia) vettek részt.
Pécs és Szeged után idén a csodás Eger városa és az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem adott otthont az eseménynek. A program során lehetőségünk volt megismerni az egyetem képzési kínálatát és történetét is. Kiemelten szó esett arról, mennyire fontos a kapcsolatépítés a különböző szektorok és szereplők között – legyen szó formális, informális vagy nemformális kezdeményezésekről és együttműködésekről. A rendezvénynek az egyetem kampuszai biztosítottak helyszínt, így a párhuzamosan zajló műhelymunkák, az étkezések és a szállás is zökkenőmentesen volt.
Panaszra nem volt okunk – a magaslatról nyíló kilátás végig gyönyörű volt. Az első estét egy izgalmas city rally zárta, ahol csoportokban járhattuk be Eger nevezetességeit – például a híres minaretet vagy a Dobó teret –, miközben ifjúságszakmai dilemmákról beszélgettünk. Sőt, akinek kedve volt még az egri Pont Ott Partira is el tudod menni egyik este.
Az Élményakadémia munkatársa, Gyöngyösi Krisztina, valamint a Profilantrop Egyesület képviseletében Mester Zsuzsa segítették a tanulási folyamatokat reggeli napindítókkal és esti reflexiókkal. Minden nap végén kiscsoportos beszélgetésekre is sor került olyan résztvevőkkel, akik más workshopokon vettek részt - ez is hozzájárult a FOMO leküzdéséhez. Személyes megélésből és mások visszajelzéseiből is mondhatom, hogy idén már kifejezetten nehéz volt előzetesen kiválasztani azokat a műhelymunkákat, amin részt vettem, hiszen a program egyszerre több, ifjúsági munkások számára releváns és ígéretes témát kínált. Így egymástól és a műhelyvezetőktől is érdeklődtünk, hogy pontosan mi volt egy-egy workshop fókuszában. Ez köszönhető az átgondolt és jól összeállított négynapos programnak.
Mi is történt ezen a négy napon?
Egyrészt foglalkoztunk az identitás az ifjúsági munkában témájával, amely diskurzus a magyar ifjúsági szférában már régóta jelen van. A beszélgetések középpontjában a hivatás, a kompetenciák, a társszakmai szerepek, valamint a saját tanulási és tapasztalati útjaink álltak. A résztvevők különösen aktívan kapcsolódtak be az etikai dilemmákat és a kompetenciahatárokat érintő workshopokba. Úgy éreztük, mintha közösen mondtunk volna igent arra, hogy ezeknek a fontos szakmai diskurzusoknak mindenképpen lesz folytatása.
A mentális egészség és a kiégés kérdésköre is középpontba került. Azt jártuk körül, hogyan tudunk hosszú távon motiváltak és kiegyensúlyozottak maradni az ifjúsági munkában. Az önreflexiós gyakorlatok segítettek feltérképezni a stresszre adott egyéni reakciókat. A résztvevők nyitottan és aktívan kapcsolódtak egymáshoz, és többen is jelezték, hogy hasznos lenne egy mélyebb, hosszabb képzés ebben a témában. Hiszen fontos, hogy a szakember maga is jól legyen – csak így tud hatékonyan segíteni a fiataloknak.
A programot az utolsó napon résztvevői hozzájárulások (open space műhelyek) zárták. Ezen a napon közösségi terek és trénerek jógyakorlatai kerültek fókuszba, a részvétel és megosztás szellemében.
Már most kíváncsian várom, hogy jövőre milyen témák kerülnek a nyári egyetem fókuszába, kik lesznek a visszatérő vagy épp új résztvevők – és persze azt is, melyik város ad majd otthont a programnak.
A beszámolót készítette: Adamik Rita