A fiatalok különböző életszakaszban más-más típusú mobilitási formák iránt érdeklődnek – de bármelyik úton is indulnak el, a sikeres részvételhez tudatos támogatásra, inkluzív szemléletre és hosszú távú kísérésre van szükség.
Milyen mobilitási típusok vonzzák a fiatalokat?
A 13–23 évesek leginkább táborozni, utazni és ifjúsági cserékre szeretnének menni. A 16–29 évesek körében népszerű a tanulmányi mobilitás, szakmai gyakorlat, szezonmunka és önkéntesség. A 19–35 évesek már inkább a munkavállalással kapcsolatos mobilitási formákat keresik. Az is kiolvasható az elemzésből, hogy a fiatal lányok aktívabban önkénteskednek. Érdekesség még, hogy a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok gyakrabban vállalnak hosszabb mobilitást, míg a többségi fiatalok inkább a rövid, de gyakoribb utakra nyitottak.
Tanács szakembereknek
A célcsoporthoz illeszkedő mobilitásokat érdemes kiemelni a kommunikáció során. Az önkéntesség lehet belépőkapu a hosszabb programok felé, különösen a kisebbségi hátterű fiataloknál. Emellett fontos hangsúlyozni, hogy a rövidebb mobilitás is értékes tapasztalat.
Mit tanulhatnak a szakemberek a 2025-ös kutatásból?
A kutatás rávilágított arra, hogy a fiatalok nyitottak a mobilitásra, de támogatásra van szükségük, főleg a hátrányos helyzetűeknek. A kommunikáció nyelve, formája és platformja kulcsfontosságú – az online jelenlét nélkül a legtöbb fiatal nem talál rá a lehetőségekre. Nagyobb hangsúly kell, hogy jusson a szülők bevonására, az utánkövetésre, a mentális egészség támogatására és az inkluzív megközelítésekre.
Tanács szakembereknek
Fontos az inklúzió gyakorlati megvalósítása: személyre szabott segítség, partneri együttműködések, elérhető kommunikációs eszközök. A program minősége nemcsak a kiutazásról, hanem a visszatérésről is szól. Ajánlott az Erasmus+ Befogadási és sokszínűségi stratégiáját helyi szinten is adaptálni, és új eszközökkel támogatni a fiatalokat a teljes mobilitási ciklusban.