Milyen közösségi terekre van szükség napjainkban? Kik formálják és használják ezeket a tereket, és hogyan befolyásolják azok funkcióit? Hogyan hat ránk a tér, és van-e lehetőség a használóknak beleszólni a közösségi terek kialakításába? Fedezzük fel, hogyan indul egy közösségi tervezés, és milyen határvonalak között mozoghat a folyamat.
Az alábbiakban olvasható interjú Szunyog Gyöngyvérrel, a Közösség – Tér – Nádasd projekt egyik csapattagjával készült.
A Közösség – Tér – Település (KTT) keretén belül minden évben más magyarországi településen valósul meg egy közösségi tervezési folyamat, amelynek során a helyi lakosokkal együttműködve egy vagy több szabadtéri közösségi tér épül. A program egyszerre nyújt gyakorlati tapasztalatot az elhivatott közösségszervező és építész hallgatóknak, valamint segíti a települések közösségi fejlődését.
2023 őszétől 2024 nyaráig a KTT negyedik évfolyama Nádasdon dolgozott a helyiekkel a fenntartható fejlődés jegyében. Szunyog Gyöngyvért, friss diplomás kulturális közösségszervezőt kérdeztük a végzős évének nagy vállalásáról.
ED: Miért és hogyan kapcsolódtál be ebbe a projektbe?
SZ.GY.: Az egyetemen egy tanárom, Gulyás Barnabás ajánlotta ezt a lehetőséget. Már akkor utánanéztem, és tényleg azt éreztem, hogy ez egy valós tanulási lehetőség, ahol, amiről eddig elméletben tanultunk, azt gyakorlatban is láthatnám, kipróbálhatnám. Nagyon megfogott a weboldaluk, azt éreztem, hogy érdemben beszélnek erről a szakmáról. Tetszett a lehetőség, hogy így lehet kapcsolódni egy településhez és az ottani emberekhez.
ED: Elég sokszor találkoztok, ráadásul eléggé messze van Budapesttől Nádasd. Miért pont erre a településre esett a választás, hogyan finanszíroztátok a projektet?
SZ.GY.: A választásba nem volt beleszólásunk, mert már az előző évfolyam idején megkereste a polgármester, Karvalits Zoltán a szervezőket Kovács Vandát és Beke Mártont. A polgármester szerette volna, ha Nádasra is eljut ez a program, mert a helyi fiataloknak nem volt saját közösségi terük, és ő amúgy is elkötelezett a közösségi szemléletű megoldások iránt. A faluban megvalósított program teljes mértékben közösségi finanszírozású volt; a falu lakói az év során adományokból gyűjtötték össze a szükséges pénzt. Minden hónapban ’keresztszülői értekezleteket’ tartottunk, ahol a szülők közösen dolgoztak ki különböző adománygyűjtő ötleteket. Például sikeresen szerveztek majálist és zsibvásárt is, amelyek hozzájárultak a céljaink eléréséhez.
ED: Te hogyan definiálnád a közösségi tereket?
SZ.GY.: Ez egy jó kérdés. Olyan terekről van szó, amelyek sok ember számára elérhetők, és céljuk, hogy kapcsolatot teremtsenek az ott lévők között. Ez a kapcsolat nem feltétlenül közvetlen, nem kell beszélgetést kezdeményezni. Lehet, hogy csak csendben egymás mellett létezünk, de megosztunk egy közös valóságot vagy egy közös pillanatot.
ED: Mit tartottatok a projekt legfontosabb célkitűzéseinek?
SZ.GY.: Nehéz pontosan megfogalmazni… természetesen szerettünk volna egy olyan közösségi teret létrehozni, ahol a nádasdi fiatalok együtt lehetnek és közösségi életet élhetnek. De a tervezési folyamat is kulcsfontosságú volt, hogy a résztvevők megfogalmazzák az igényeiket és céljaikat, és közelebb kerüljenek egymáshoz. Az építés során valós kapcsolatok alakultak ki, például olyan emberek között is, akik korábban csak köszöntek egymásnak, de nagyon szép gyerekbarátságok is születtek. A célunk az volt, hogy közösen tervezzünk és építsünk egy teret, amit nem csak használni jó, hanem ami jelent is valamit azok számára, akik használják.
ED: Mi alapján választottátok ki a közösségi terek helyét?
SZ.GY.: A közösségi tér helyét a helyiek, köztük a gyerekek véleménye alapján választottuk ki, figyelembe véve, hogy hova szeretnének szívesen járni és több időt tölteni. Emellett voltak feltételek is, mint például önkormányzati terület választása, és az iskolai park esetében az igazgató kérésére ügyeltünk arra, hogy a park egy bizonyos részéhez ne nyúljunk, mivel ott iskolai rendezvényeket tartanak.
ED: Milyen volt az építés? Izgalmas volt?
SZ.GY.: Az építés csodálatos élmény volt, talán a nyaram legjobb része. Sok mindent tanultunk, és az önkéntesek is egymást tanították. Például egy 14 éves fiú a 10 éveseknek mutatta meg, hogyan kell csiszolni. Rengeteg önkéntes vett részt, sokan a munka után, de még a vacsora előtt beugrottak segíteni. Az egész folyamat jó hangulatú volt, és öröm volt látni, ahogy a papíron lévő tervek valósággá váltak.
Az építés folyamatáról, a csapattagokról és a közösségi eseményekről a nádasdi önkormányzat oldalán lehet bővebben olvasni.
ED: Mit remélsz, a közösség hogyan viszonyul majd ezekhez a terekhez 5 év múlva?
SZ.GY.: Remélem, hogy a projekt arra ösztönzi a nádasdiakat, hogy elhiggyék, ha valamit szeretnének, azt meg tudják valósítani a közösség erejével. Ha eleget teszel érte, akkor igazából nincs lehetetlen. Szeretném, ha a közösségi tér rugalmasan változhatna az igények szerint, fejlődhetne és átalakulhatna a közösség szükségletei alapján.
A program eseményei és beszámolói az egész év során nyomon követhetőek voltak a lakosok számára a Közösség – Tér – Nádasd Facebook oldalon, inspirálódásképp érdemes megnézni.
Így néz ki a kisiskolások számára tervezett bunker.
(Forrás: A Közösség - Tér - Nádasd Facebook oldala.)
Így néz ki a felső osztályosok számára kialakított park.
(Forrás: A Közösség - Tér - Nádasd Facebook oldala.)
