A francia Solenn július óta tölti önkéntességét az Európa Ifjúsága Egyesületnél. Olvasd el élménybeszámolóját, és inspirálódj!
Miért kezdtem bele?
Két dolog miatt szerettem volna önkénteskedni. Az egyik, mert időt akartam adni magamnak, hogy kitaláljam, mivel is szeretnék majd a jövőben foglalkozni. A másik, mert korábban már vettem részt kisebb projektekben Németországban és Szicíliában, amik nagyon tetszettek, és szerettem volna hasonlóan jó élményeket szerezni és új perspektívákat felfedezni.
A francia tutorom ajánlotta az Európai Ifjúsági Portál oldalát, ahol az önkéntes projektekre jelentkezni lehet. Többszöri jelentkezés és interjúkat követően végül sor került arra az elbeszélgetésre is, aminek eredményeként az Európa Ifjúsága Egyesületnél tölthetem az önkéntességem.
A projektről
2024. szeptember 1. és 2025. július 17. között zajlik a projekt. Hárman vagyunk, Laura, Dávid és én, akikkel Székesfehérváron élünk, Budapesttől kb. 50 percre. Ők azok, akikkel közösen valósítunk meg programokat a magyaralmási ifjúsági házban. Többek között angol órákat tartunk 6-8 év közötti fiataloknak, rendezvényeket bonyolítunk le (Halloween, farsang, Mikulás ünnepség az iskolában), emellett segítünk a szervezett által megvalósított Erasmus+ programokon is.
A kezdetek
A projektünk elején két csapatépítőn vettünk részt. Az egyiket a szervezetünk által koordinált önkénteseivel töltöttük három napon át egy kis tóparti házban. Csoportosan játékos feladatokat oldottunk meg annak érdekében, hogy megismerjük egymást.
A másikat a magyar nemzeti iroda szervezésében az érkezés utáni találkozó keretében Budapesten töltöttük más, az önkéntességüket – hasonlóan hozzánk – éppen akkor kezdő fiatalokkal. Ennek során nem csak egymást ismerhettük meg jobban, hanem a várost, a magyar szokásokat és kultúrát is.
A félidős találkozóra Visegrádon került sor, ahol a négy nap során csapatépítő játékokat játszottunk, felfedeztük a várat, királyként és királynőként fogadtak minket egy étteremben, ahol még középkori jelmezeket is viseltünk.
Hogyan érzem magam?
Eleinte minden nehéz volt, minden nagyon új volt. Ismeretlen ország, új nyelv, új pénznem. Emellett soha nem töltöttem még távol ennyi időt a családomtól, így ehhez is hozzá kellett szoknom. Az elején nem volt könnyű kilépni a komfortzónámból. Azt hittem, hogy nem leszek majd képes a projekt végéig maradni, de a kezdeti nehézségek és pár hónap után ez megváltozott.
A karácsonyi szünetet otthon, Franciaországban töltöttem a családommal. Januárban, mikor visszajöttem Magyarországra, először éreztem végre jól magam a bőrömben.
Sokan vesznek körül, ami eleinte új volt és néha megterhelő, de már alkalmazkodtam ehhez is. Otthon egy kis faluban élek, természettel körülvéve, itt pedig egy városban, épületek szomszédságában. Ez néha lehangoló számomra, viszont nagy előnye, hogy közel vannak a szupermarketek, Budapest és a Balaton is.
Ez alatt a majdnem hat hónap alatt jártam Debrecenben, Visegrádon, Budapesten, még Pozsonyba is eljutottam. Helyi specialitásokat kóstoltam, és ami a legfontosabb, javult az angol nyelvtudásom, kicsit önállóbb lettem és csökkent a szociális szorongásom, de emellett rengeteg emberrel találkoztam Európa-szerte.
Ez egy nagyszerű élmény, amit mindenkinek ki kéne próbálnia élete során. Tanulsz, felfedezel, új emberekkel találkozol. Az elején kicsit nehéz, de hidd el, megéri!
Solenn Busca