3500 km, 15 város, 21 nap, 28 vonat és ezernyi élmény. Törölt járatok, tilosban úszás, koncertek és végtelen bicikli utak. Nyár Ausztriától Hollandiáig egy DiscoverEU jeggyel.
Annyi minden történt, hogy hirtelen nem is tudom, hogy hol kezdjem el...
Szóval ugorjunk vissza az indulás előtti éjszakára, amikor találkoztam a barátaimmal, és amikor hazaértem szembesültem a ténnyel, hogy nem is olyan egyszerű bepakolni, mint gondoltam. Egészen pontosan hajnalig, az indulás percéig pakoltam, amikor is realizáltam, hogy eljött a pillanat, hogy nekivágjak a nagy útnak. Kicsit rohanósan, de végülis időben kiértem a Keleti pályaudvarra, ahol fel is pattantam az első vonatomra. Irány Salzburg!
Utcafesztiváltól az Alpokig: Salzburg
Még a vonaton Salzburg felé sikerült minden beadandómat befejezni, majd aludni is egy picit. Így amikor leszálltam a vonatról másra már nem is kellett figyelnem csak arra, hogy minnél többet lássak a városból. Először a vasútállomás környékét fedeztem fel, ekkor tudtam meg, hogy pont ekkor volt a StadtFest. Erről a fesztiválról előtte nem is hallottam, de amikor a kezembe nyomtak egy programfüzetet, rögtön egyértelművé vált, hogy ezt muszáj beilleszteni a programomba. Gyorsan be is csekkoltam a hostelembe, illetve vettem vacsorának valót (FYI: saját evőeszközt vinni életmentő ötlet), majd pedig immár a hátizsákomtól megkönnyebülve elkezdtem mélyebben is felfedezni a várost. Elkirándultam a várhoz, megnéztem Mozart házát, és beszereztem a kötelező hűtőmágnest. Majd a naplementében sétáltam egy nagyot a folyóparton. Végül pedig a fesztivál részeként osztrák néptácot is jártam, sőt először életemben részt vettem egy koncerten.
Másnap az Alpok felé vezetett az utam. Ekkor derült ki, hogy a fesztivál alatt ingyenes a tömegközlekedés, szóval ez a megspórolt 8 euró alapból feldobta a kedvem. De amikor megláttam a kilátást, akkor tényleg elállt a szavam. Egy könnyebb kiránduló sétányt választottam, de abszolút megérte minden pillanatát (Rundwanderweg). Miután körbe értem, a legnagyobb meglepetésemre a buszra várva egy esküvőt is végig néztem. Majd a buszról leszállva a csúcson siklóernyőzős embereket bámulva a csodás alpoki táj előtt majszoltam el az ebédre szánt szendvicsem. Este visszaérve a városba a fesztiválon egy hatalmas tűz showwal és egy híres német zenekar élőkoncertjével zártam a napot.
Az EU fővárosa: Brüsszel
Harmadnap korán keltem, ugyanis indultam Brüsszelbe. Vagyis nem pont ilyen egyszerűen, előtte még Frankfurtban megkóstoltam a híres-neves Bratwurstot. Majd csak estefelé értem Brüsszelbe, ahol rögtön be is tudtam chekkolni a hostelembe. Itt a szobatársaimmal rögtön jóban is lettem, ráadásul kaptam ajándékba mindenféle angliai édességet. Majd a vacsorát is szintén brit srácokkal főztem közösen, akiket megtanítottam makarónit főzni.
Másnap már kicsit többet láttam a városból. Hajnalban neki is vágtam az útnak, és a Pentagontól a Szájer ereszen át egészen a királyi negyedig sétáltam, a bíróság épületétől pedig az Atomium is látszódott. Délután az EU negyed felé tartottam, azonban sajnos elfelejtettem előre regisztrálni, így csak kívűlről tudtam az épületeket megnézni. De az Európai Parlament parkja is meseszép volt.
Könyvből pattant Hollandia: Delft
A következő nap Hollandia felé vettem az irányt. Vagyis csak akartam, mert törölték a vonatom. Majd a következőt is, a harmadik vonatnak pedig indulás előtti percben tették át a vágányát a pályaudvar másik felére. De sikerült egy gyors sprint után elérni, és bár három órával később, de Delftbe is eljutottam. Ide sikerült az elmúlt 5 év legmelegebb napján megérkeznem, így amíg a szállásig elsétáltam abban a fél órában legalább ötször akartam az egyik csatornába beleugrani.
A Delftben töltött egy hét alatt egy diákszervezeti konferencián vettem részt. Napközben különböző előadásokon és workshopokon vettem részt, de esténként a helyi hallgatók vezetésével bejártuk a város legjobb helyeit. Tanúsíthatom, hogy Delft egy az egyben, mintha egy könyvből ugrott volna ki, pont olyan, mint amilyennek elképzeltem Hollandiát, ugyanis én most voltam először itt.
Sajtok otthona: Gouda
A delfti konferenciát követően az egyik barrátnőmet látogattam be, aki Goudában lakik. Igen, a gouda sajt is innen van. Ráadásul a sajtboltokban teljesen ingyen végig lehet kostólni a sajtok mindenféle változatát, így ezt mi sem hagytuk ki.
A másik előnye Goudának, hogy nagyon közel van más nagyobb városokhoz. Egyik nap Rotterdam modern utcáit, másik nap Utrecht történelmi utcáit fedeztem fel. Mindkét város elképesztő, engem Utrecht picit jobban megfogott a kanálisaival. De ami biztos, hogy biciklisből nem volt hiány sehol sem Hollandiában.
Bicikli, Amszterdam, és hosszú esti séták: Purmerend
Ezt követően még mindig Hollandiában maradtam egy picit. A következő állomásom Purmerend volt. A választás úgy esett erre, hogy a szállás töredéke volt az amszterdami opcióknak, de egy percig sem bántam meg, már az első percben rögtön ellopta a szívem a város! A belvárosban ki van téve minden ország zászlója, a vacsorámat pedig mindennap a folyó partján fogyasztottam.
Az itt töltött első teljes napon Amszterdam felé vettem az irányt, ami fél óra volt busszal (FYI: ha egy legalább egy hetet vagy Hollandiában, jóval olcsóbb a tömegközlekedés NS kártyával). Amszterdamban nagy meglepetésemre mindent be tudtam járni gyalog is, amit mindenképp meg akartam nézni, és még frissen készült Stroopwaffelt is kóstoltam (10/10).
A következő napon pedig egy nagy álmomat váltottam valóra, ugyanis egy bicikli tripre mentem Purmerendből. A vonatállomásnál szereztem is egy biciklit, amivel Vollendam felé vettem az irányt. Egyszerűen leírhatatlan, hogy mekkora egy élmény volt. Az úton tehenek, házi barkácsolt vízi csúszdák és ezernyi templom mellett haladtam el. Majd Vollendamba érve a friss hal, az éppen készülő gofri illata csapott meg. A kikötőben leülve pedig a vízben játszó gyerekeket és a hatalmas óceánt néztem. Ha valahova, ide biztosan visszakell jönnöm.
Másnap már indulóra vettem, azonban reggel azt találtam, hogy a hostel hűtőjéből ellopták a dobozom és benne a reggelimet is:(( - így először az Albert Heimben álltam meg, és a városi parkban ettem. Mivel még volt egy kis időm, ezért Zaandamot is megnéztem. Talán ez tetszett legkevésbé Hollandiában, de ez is nagyon aranyos volt.
Sidequestek városa: Köln
Estére pedig Kölnbe is értem, egy röpke három órás késéssel. Itt találkoztam egy barátnőmmel, aki Erasmuson volt kint. Vele rögtön meg is beszéltük, hogy a következő napokban miket csináljunk.
Voltunk Bonnban, ahol megnéztük a város legfontosabb épületeit és a botanikus kertben is soha nem látott növényeket néztünk. (FYI: Ha több városban is jársz Németországban, akkor megérheti egy Deutschland Ticket-be beruházni, amivel az egész országban ingyenes a tömegközlekedés, illetve a helyi vonatok, csak ne felejtsd el lemondani.) Este pedig a kölni dómra néző folyóparton sétáltunk, ahol egy 1-et fizet 2-őt kap akcióba is belefutottunk.
Másnap Cochembe vonatoztunk el, ahova már maga a vonatút is gyönyörű volt, majd a várból a kilátás még inkább. Valamint épp ekkor zajlott egy ukrán fesztivál is, így némi ukrán étellel és a népviselettel is megismerkedtünk. Majd az utat egy frissen készült fagylalttal zártuk. Visszaérve Kölnbe egy fontos dolgunk maradt az estére, elmenni OpenAir Kinoba. Online elfogytak a jegyek, de élőben sikerült ledealelnünk, hogy beengedjenek, de csak a film kezdetekor. Így lett egy szabad óránk, amelyben a környéken sétálva belefutottunk egy koncertbe és a tradicionális dönerezőből is megvacsoráztunk. Majd a film alatt végig énekeltük a Mamma Mia! számokat, amibe a film legvégén az addig kicsit mérges helyiek is bekapcsolódtak. Egészen filmbe illő pillanat volt.
Szerencshozó állatok és órákat késő Deutsche Bahn: Bréma
Ezt követően eljött az idő, hogy tovább induljak Bréma felé. Ez is kicsit kalamajkásra sikeredett, ugyanis ezt két átszállással tudtam megtenni, viszont már az első vonatom is végtelen sokat késett, szóval egy új vonatot kellett keresnem... ami szintén késett. Ezzel a késő vonattal lekéstem a csatlakozást, majd a következő vonatot törölték. Így a szakadó esőben kellett várnom órákat az osnabrücki állomáson. Estére sikerült elkavarodnom Brémába, ahol a gyönyörű hostel kárpótolt az útért. Bár az eső kicsit elmosta a délutáni terveimet, egy kis betekintőt kaptam a városból.
Másnap viszont sikerült rendesen is bejárnom a várost, még a brémai muzsikusok lábát is megérintettem. Olyan gyorsan haladtam, hogy délután egy kis extra időm is volt, amit a Brémához közel eső Bremerhavenben töltöttem. Itt kiderült, hogy van egy ingyenes hajómúzeum, így felfedeztem, milyen is egy hajó belseje - a kisgyerekeket is megszégyenlítően másztam fel a hajó árbócára.
Hajók, fenntarthatóság és hajók: Hamburg
A következő nap ismét útnak indultam, ezúttal Hamburgba mentem el, ahol egy DiscoverEU meetup-on vettem részt. Ennek részeként kaptunk szállást, programokat és ételeket is, nem is akármilyet. Szerintem életem legmenőbb éttermében ettem Schnitzelt és halat. A helyi fiatalok vezetésével pedig bejártuk Hamburg fontosabb helyeit, a magasból néztük a városból nyíló kilátást, és hajóztunk a naplementében, majd pedig szökőkút showwal zártuk az egyik estét.
Napközben több workshopon is résztvettünk fenntarthatóság témában. Ezeken egész érdekes új szemszögeket ismertem meg, amikről itthon annyira nem lehet hallani. De nem csak új tudásra tettem szert, hanem új embereket is megismertem, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot.
Folyóban úszás: München
A MeetUp végével München felé indultam útnak, ez még IC-vel is egy nagyon hosszú út volt, de késés nélkül sikerült odaérni. Itt egy barátnőmmel találkoztam, akivel egy elég konkrét céllal jöttünk, hogy ússzunk az Englischer Gartenben lévő folyóban.
Reggel neki is indultunk ezt teljesíteni. Először tettünk a belvárosban egy kitérőt, ahol szembe találtuk magunkat egy rendőr kiállítással, amit a város szülinapja alkalmából rendeztek, így kipróbálhattuk, hogy milyen rendőrautót vezetni. Délutánra pedig el is jutottunk az Englischer Gartenbe.
A folyóban úszás pedig továbbra is egy bakancslistát dolognak nézett ki. A helyiek között volt, aki még szörfözött is a folyóban, és több százan úsztak benne, így mi sem maradhattunk ki. Először a nagy folyó egyik kisebb ágában kezdtük el, de hamar úgy döntöttük, hogy a legnagyobb sodrású folyót is ki szeretnénk próbálni. Már amikor a félelmemet legyőzve úsztunk a folyóban egyszer csak észrevettük, hogy mindenfelé ki volt táblázva, hogy "Lebensgefahr" (életveszély), de hát mindenki úszott a folyóban. Majd hamar egy vízeséssel találtuk magunkat szembe, de egy kifeszített kötéllel sikeresen kijutottunk. Egy hatalmas adrenalin löket volt az biztos, de az is, hogy bármikor újra csinálnám.
A végállomás: Bécs
Münchent követően már csak egy állomás volt hátra, hiszen túl egyszerű lenne csak egy közvetlen vonattal hazamenni. Bécsben is a város felfedezése után a Duna felé indultunk, ahol a frissen épült strandon úsztunk benne. Majd a nap legutolsó vonatával hazaértünk Budapestre.
A mai napig elképesztő belegondolni, hogy ezt mind megcsináltam. Hatalmas élmény volt minden város, és nem csak az ezeregy látványosság, program és ember miatt. Egy nagyon különleges élmény volt mindezt többnyire egyedül végigcsinálni, nem csak magamról tanultam rengeteget, de az is felszabadító volt, hogy azt tudtam csinálni, amit én szeretnék, és nem kellett máshoz alkalmazkodni. Nagyon sok bátorságot és önbizalmat adott az út is, és az is, hogy ennyi barátot szereztem egyedül.
Összességében csak elképesztően hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek az útnak! Egy igazi életreszóló élmény, amelyben másképp nem lett volna lehetőségem résztvenni!
Mindler Anna