Április 2-9. között került sor Liptódon a Know yourself Erasmus+ ifjúsági cserére, mely életem első, de biztos nem utolsó ilyen programja volt a Fiatalok a részvételért Egyesület szervezésében.
Talán elmondható, hogy az április másodikától kilencedikéig tartó időszak életem legmeghatározóbb eseményei közé tartozik. Hogy miért? Részt vettem az első Erasmusos projektemen. Egy hetet töltöttem Liptódon, a Pécsváradtól nem messze fekvő, kicsi faluban sok más emberrel együtt. Érkeztek felvidékiek, spanyolok, litvánok, lengyelek, horvátok és csehek, meg persze mi, a magyarok. Mindegyik csapat 4 fős volt, plusz az összesnek volt egy vezetője. 13-tól 17 éves korig lehetett jelentkezni.
A program menete a következő volt:
Az első napon, kedden a megérkezés és az ismerkedés volt fókuszban. Elfoglaltuk a szállást, vacsoráztunk, az este folyamán társasoztunk is. A magyar csapat hamar összeállt a szlovákokkal a közös nyelv miatt, de ez szerencsére nem azt jelentette, hogy elzárkóztunk volna a többiektől.
A második nap még mindig az összeszokásé volt, emellett megbeszéltük a tábor szabályait, majd tipikus csapatépítős játékokat játszottunk. Nap közben a reggeli, ebéd és vacsora szüneten kívül két rövidebb szabadidőnk volt, amelyekben cseh, majd lengyel ételeket kóstolhattunk. Az esti program pedig egy King (and Queen) of Liptód nevű játék volt, ami abból állt, hogy egy véletlenszerű piramist állítottak össze a táborozók neveiből a vezetők, és az alapján kellett kihívnunk a magasabb sorban lévőket különböző feladatokra (pl. plank, wall sit, országok nevei, karikadobás, papírtépkedés, x rajzolás...), majd amelyikünk győzött, feljebb került a ranglistán. Nagyon szórakoztató volt megküzdeni egymással a játékon belül. Sajnos végül mind a kettő nyertes a litván csapatból került ki...
Csütörtökön elkezdődtek a workshopok Katával és Krisztivel, a szünetekben a horvátok és a litvánok mutatták be tipikus ételeiket. A napi utolsó workshop után csapatonként megbeszéltük az addigi tapasztalatainkat. A végső program pedig Spanyolország és Szlovákia bemutatója volt.
Pénteken ugyanez a felállás volt, azzal a különbséggel, hogy tettünk egy kis kirándulást Liptód mellett a természetben, spanyol és szlovák ételeket kóstolhattunk, este pedig Csehországról és Horvátországról nézhettünk meg a prezentációkat.
Szombaton délelőtt workshopokon vettünk részt, majd végre a magyar jellegzetes finomságok is asztalra kerültek. A házi kolbászt kivétel nélkül mindenki dicsérte. Az ebéd után útra keltünk, hogy körülnézzünk a legközelebbi nagyvárosban, Pécsen. Az este folyamán Lengyelország és Litvánia mutatkozott be.
Vasárnap is Katáékkal alkottunk, végül pedig Magyarországról tartottunk bemutatót.
Az utolsó teljes nap már a búcsúzkodásról szólt. Megkaptuk a Youthpassokat, képeket, amelyekre mind kedves üzeneteket írtunk egymásnak, és kiderült, hogy ki kinek volt a titkos barátja ebben a kis időben. Nagyon sokat sírtunk, de jólesett így, hogy mindenki ugyanazt élte át. Ezen az éjjelen aludtuk a legkevesebbet, mert egyikünk sem akarta, hogy eljöjjön a búcsúzkodás ideje.
Kedden korábban kellett reggelizni, utána pedig fél órával a megállóban voltunk már. A pécsváradiakon és a horvátokon kívül mindenki felszállt a buszra. Nagyon szomorú voltam, de ezt a szomorúsáot csak azért éreztem, mert előtte valami rendkívül jóban volt részünk együtt, mindannyiunknak.
Mindenkinek, aki még nem vett részt ilyen projektben, szívből ajánlom, hogy nézzen utána az Erasmus+- os programoknak. Engem nagyon épített ez a hét, sok szempontból.
Először is, nagyon kedves és jófej emberekkel ismerkedtem meg, barátkoztam össze. Másrészt, ahogy az esemény neve is „know yourself”, valóban közelebb kerültem magamhoz is az embereken, és a művészeteken keresztül.
Végül pedig megszerettem az angol nyelvet. Most jöttem rá igazán, mennyire fontos ez. Így, hogy egy héten keresztül annyi angol beszédet hallottam, már a második napon elkezdtem ezen a nyelven gondolkodni. Egyébként a többi nyelven is tanítgattunk egymásnak szavakat, amelyek talán még hasznunkra válhatnak...
Különösen tetszett az is, hogy esténként sokat táncoltunk, így most több új lépést is tudok a különböző országok nemzeti táncaiból.
Tehát összességében nagyon jól éreztem magam, csak jó emlékekkel tértem haza, és mindenkit bíztatok a hasonló kalandokra!
Remélem a jövőben összefutok majd többekkel erről a projektről!
Lauer Júlia