18 és 19 évesek voltunk, amikor megnyertük a DiscoverEU-t, és ez volt az első olyan utazásunk, ahol teljesen magunkra voltunk utalva. Csak egy hátizsák és hajrá! 3 éve volt már, egy hónapig utazgattunk szerteszét Európában, de még most is nagy kalandként él az emlékeimben.
Szerencsénk volt abban az évben. Nem is jelentkezhettünk volna együtt, mert egy év van köztünk, de a Covid miatt ez a két korcsoport egy évre csúszott össze, így mégis megoldható lett.
Nem volt túl nagy keretünk az útra, ezért is volt nagy dolog az ingyen vonatjegy. (Csak helyjegyekért kellett fizetni.) Többnyire olyan helyekre látogattunk el, ahol ismerősöknék szállhattunk meg, vagy kempingeztünk. Eljutottunk Hollandiába (Hága - Amszterdam - Rotterdam és környéke), Franciaországba (Párizs, Versailles), Olaszországba (Sorrento és környéke, illetve Assisi), Bécsbe és Prágába.
Három rövid történetet szeretnék megosztani.
Az egyik az első utazós nap: a terv az volt, hogy hajnalban indulunk Budapestről és estére Hágába érünk. Na, hát ez úgy kezdődött, hogy egy órát késett a vonatunk Kelenföldön, így minden csatlakozást lekéstünk. Féltem, hogy így már nem tudjuk használni az Interrail jegyet, mert máshogy terveztük meg előre az applikációban. Nagy meglepetésemre azonban kiderült, hogy ez teljesen rugalmas, utazás közben is megváltoztathatom a járatokat. Mindenki nagyon segítőkész volt, jó volt megélni, hogy nem ellenünk vannak, hanem azon, hogy kijussunk. Ha nem is egy nap alatt, de másfél nap alatt meg is érkeztünk!
A másik kettő történet Olaszországban játszódik.
Arra jutottunk, bolondság lenne kihagyni Capri szigetét. Így kihajóztunk Sorrentóból Caprira és egy nagyon kalandos és szép napot töltöttünk ott. Kaját nagyon okosan nem vittünk magunkkal, ott nem akartunk venni, mert nagyon sokba került. De egy luxusvilla kertjében sok szilvát találtunk, illetve egy hatalmas narancsligetbe is belefutottunk. Két tengerparti luxusétterem között pedig felfedeztünk egy nagy szikla tetején egy kőbunkert, és a nagy melegben ott húztuk meg magunkat. Ez a nap minden kalandjával az egyik kedvencem volt.
A harmadik történet is Sorrentóhoz kötődik. Mikor megérkeztünk, még nem tudtuk, hol fogunk aludni. Gondoltuk, míg kitaláljuk, addig fürdünk egyet a tengerben. Mindenhol méregdrága strandok, nagy tömeg. Hát, ide nem megyünk be. Megtaláltuk a kikötőt, ahol elvileg nem lehet fürdeni, de nekünk nagyon jó volt! (Fun fact: egy másik magyar párral is találkoztunk ott.) Aztán találtunk egy kempinget, ahonnan egy lépcső vezetett le a tengerre, és kicsit odébb egy kerítésen átmászva egy nagyon jó sziklás fürdőhelyet találtunk, amit alig ismert bárki, lehetett ugrálni a vízbe, jókat úszni. Szóval ez is jól végződött.
Utólag azt látom, hogy ennek az útnak hatalmas jellemformáló jellege is van, különösen ebben az élethelyzetben, mikor épphogy befejezi az ember a sulit, és valószínűleg egy nagy váltás előtt áll. A DiscoverEU "csak" egy utazásra hívja az embert, de ha valaki belevág egy nagyobb útba, akkor annak sok más pozitívuma is lesz, nem csak a szép tájak és a finom ételek. Például megedzheti az embert lelkileg is, talpraesettebbé, rugalmasabbá és leleményesebbé teheti. Megerősítheti azokat az emberi kapcsolatokat is, akikkel együtt utazik, és adhat egy "otthon érzem magam a világban" életérzést. Én ezekért nagyon hálás vagyok!
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy jelentkezzen, és ne hagyja ki ezt a lehetőséget! Főleg, ha benne van a vágy, hogy felfedezzen, kalandozzon és új élményeket szerezzen! Valamiből kell még töltekezni az egyetemista évek alatt, és amúgy is, mit mesélsz majd az unokáknak? Hogy egész nyáron csak otthon voltál? Neeem! Hanem hogy Sorrentoban tűzijátékot néztél, Caprin citromot csórtál egy citruskertből, Párizsban pedig belógtál a Pantheonba a kijáraton keresztül!
Szerintem ilyen kalandokra minden fiatalnak szüksége van.
Egy hátizsák és szevasz!
Hajrá!
Mikesy Mária