Az ELTE-n tanulok közösségszervezést, ifjúsági szakirányon. Szerettem volna egy félévet tanulni valahol Európában, de sajnos csak az opcionális mobilitási félév után jutott eszembe foglalkozni ezzel. Így eldöntöttem, hogy még a diplomaszerzés előtt teljesítek egy szakmai gyakorlatot, hogy jobban megismerkedjek az ifjúsági munka európai keretrendszerével, és végül Finnországra esett a választásom, hiszen ott már sokkal jobban intézményesült is.
Két egyetemi tanárom segített a hely megtalálásában, és szerencsémre az egyetemem partnerségi viszonyban állt a gyakorlati hellyel. Összeszedtem a pályázati anyagomat, és még a tanév elején leadtam azt remélve, hogy márciusra minden elkészül. A végleges döntést februárban kaptam meg, és az ösztöndíjam is akkor érkezett meg, amikor már Finnországban voltam. Szerencsére volt egy kis félretett pénzem, ami elindított erre a kalandra, de az egyik tanácsom mindenképpen az, hogy érdemes egy kevés pénzt összegyűjteni egy ilyen utazás előtt, mert az ösztöndíj meg fog érkezni, de lehet, hogy később, mint várnád.
2024 márciusában egy vonattal, három busszal, egy komppal és egy hatalmas bőrönddel sikeresen eljutottam Finnországba, ahol az Erasmus+ szakmai gyakorlatomat töltöttem. Mikkeli városában éltem, ahol az egész tavaszomat töltöttem. Bár május 11-ig szakadt a hó és május 15-től már 25°C volt, életem legkevésbé tavaszias, de annál izgalmasabb és gyönyörűbb évszakát éltem át.
A gyakornoki helyem a Juvenia – Youth Research and Development Center volt, amely a XAMK egyetemhez tartozik. Ez a párosítás még Finnországban is egyedinek számít, máshol nincs ilyen jellegű kutatóközpont, amely ennyi futó fejlesztő és kutatási projekttel foglalkozna. Az, hogy egy egyetem alatt működik azt is jelenti, hogy az ifjúsági munka képzése során a tananyagfejlesztésbe, oktatási programok kialakításába és a szakmai gyakorlattal kapcsolatos feladatokba a XAMK diákjai és tanárai, valamint a Juvenia munkatársai aktívan részt vesznek. Szerencsém volt megismerkedni ifjúsági munkát tanuló diákokkal is. A képzésben sajnos nem tudtam részt venni, mert az órák többsége finnül folyt, de az egyetemen nyitottak voltak az angol nyelvű órák, amelyeket lehetőségem is volt felvenni. Érdemes tudni, hogy a tavaszi szemeszter januárban kezdődik és áprilisban már véget is ér. Az egyetemen több angol nyelvű program is megtalálható, emiatt találkoztam az Erasmus-os diákokkal is. A diákapartmanjainkhoz tartozott szauna, ami minden keddi és szombati napirendünket ékesítette. Csütörtökönként bingó-estre mentünk, sokat bicikliztünk, esténként sarki fényt kerestünk vagy csak együtt teáztunk, miután beérkeztünk a kampuszra, mert gyalog messze volt az egyetem az otthonunktól.
A kettős státuszom miatt, ami azt jelentette, hogy diák is vagyok a XAMK-on és munkavállaló a Juvenia-nál, sok kedvezményben részesültem. Diákkedvezménnyel vehettem igénybe a menzákat, hiszen három is volt a kampuszon és elképesztően sok finom menü közül lehetett választani. Emellett a belföldi utazásaimnál vagy a bulikba, de még a Jukurit (Mikkeli város csapata) hokimeccseire is diákjeggyel mehettem. Munkavállalói státuszom révén szabad bejárásom volt a kampusz egész épületébe, hozzáférhettem az összes szoftverhez, ingyenesen használhattam az edzőtermeket is.
Az első napomon Finnországban hivatalos lettem két nőnapi programra, egy családi síelésre, egy erdei sétára és több projektben való részvételre, mindezt úgy, hogy egy picit elkéstem és az egész délelőttöt a vastag overálomban töltöttem a jeges utakon. Később a munkatársaimmal jeges vízben mártóztunk meg, jobb időben úsztunk is, sokszor mentünk együtt vacsorázni vagy ebédelni, a gyakorlat végén pedig egy búcsúpikniket is rendeztek nekem. Az én tapasztalatom alapán a finnek egyáltalán nem távolságtartóak, sőt annál inkább közvetlenek és nagyon sok programot csinálnak együtt.
A gyakorlatom során két nagyobb Juveniás nemzetközi projekten dolgoztam. Az egyik a Peace4Europe projekt volt, amely a békeoktatással foglalkozik, és európaszerte támogatja az ifjúságsegítőket, hogy foglalkozzanak a béke és biztonság témájával. Tanjával, egy kedves munkatársammal, a nemzeti workshopok menetén dolgoztunk. Kialakítottunk egy keretrendszert, amely a Peace Education Institute módszereit veszi alapul, melyek célja, hogy a társadalomban minél több biztonságosabb, befogadóbb és egyenlőbb teret hozzunk létre.
A másik projekt a Neighbours Discovering Internationality Together volt, ahol svéd és finn ifjúsági szakemberek találkoztak, akik vidéki településeken dolgoznak fiatalokkal és ritkán vesznek részt nemzetközi projekteken. Itt az első nemzetközi találkozóra készültünk fel, valamint a programelemeket állítottuk össze.
A munkakörnyezetem nagyon kellemes volt, bár az iroda, ahol dolgoztam, kicsit kaotikus volt, de sok napot lehetett home office-ban is tölteni, ez megfázás esetén elég jól is jött. A kampuszon belül sok tárgyalóterem és hangszigetelt box volt foglalható, a könyvtár és az olvasószobák is alkalmasak voltak tanulásra és munkára is egyaránt. A munkatársaim nagyon támogatóak, segítőkészek és elérhetőek voltak, nem terheltek le túl sok feladattal, mert tudták, hogy az utolsó tárgyaimat még be kell fejeznem az ELTE-n. Ez volt az első alkalom, hogy magam alakítottam ki a munkarendemet, és szerintem jól menedzseltem ezt a feladatot, hiszen időközben elkezdtem írni a szakdolgozatomat települési ifjúsági munka témában, és izgalmas volt az interjúalanyokkal megismerkedni és interjúkat készíteni. Bár későn, csak májusra ismertem fel, hogy a gyakorlat és az otthoni tárgyak abszolválása mellett lehetetlen lesz befejeznem a szakdolgozatomat, így egy fél évet még rá fogok szánni, hogy a végeredmény olyan legyen, amire büszke lehetek. Néha vívódtam, hogyha lemondtam egy programot a tanulás miatt, de az utolsó hónapban igyekeztem többet figyelni magamra.
Imádtam a kis gardróbos szobámat, a munkatársaimat, a barátaimat, de azt is, amikor egyedül voltam és magamra fókuszáltam. Egy hosszabb tanulós session után elmentem sétálni vagy úszni. Egy kicsit vissza is vágyok, főleg ebben a nyári melegben, amikor ezt a visszaemlékezést írom.
Adamik Rita