Egy nap hallottam az önkéntességről, és az ötlet azonnal megtetszett. Elkezdtem utánanézni, majd úgy döntöttem, belevágok. Találtam egy olyan projektet, ami illett hozzám, ráadásul egy olyan országban, amelyet szerettem volna felfedezni, ezért nem is gondolkodtam sokáig.
Az egész tavaly kezdődött. Nem voltam biztos benne, mit szeretnék csinálni, de tudtam, hogy szükségem van egy kis szünetre, hogy jobban megismerjem önmagamat. Ugyanakkor mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni. Gyakran vigyáztam rájuk, különösen a szomszédaim gyermekeire, akiket imádok. Az önkéntességről egy nő mesélt nekem, akinek a fia tíz évvel ezelőtt vett részt egy ilyen programban, és nagyon szerette. Ezután gyorsan elkezdtem utánanézni, hogy van-e a közelemben olyan szervezet, ami több információt tud erről adni. Így találtam rá egy szervezetre, ahol sok kedves ember dolgozik, és örömmel segítettek nekem. Később megtudtam, hogy egy önkéntességet bemutató tájékoztatót szerveznek, és ez teljesen meggyőzött.
Sok keresés után rátaláltam erre a projektre Nemesvámoson, Magyarországon. Jelentkeztem, részt vettem egy interjún, és nem sokkal később elfogadták a jelentkezésemet. Egy grúz és egy spanyol lánnyal élek és dolgozom együtt, és nagyon jól kijövünk egymással. A munkánk egy kétnyelvű óvodában és bölcsődében zajlik. Az óvónők magyarul és angolul beszélnek, és a ygerekek közül néhányan más országokból származnak, ezért angolul kommunikálnak. Ez az intézmény lehetőséget ad a gyerekeknek arra, hogy nyugodt környezetben fejlődjenek és új készségeket tanuljanak, és amikor velük töltjük az időt, ezt valóban érezni lehet.
Mindig is tudtam, hogy szeretek gyerekekkel lenni, de amióta ebben az óvodában dolgozom, még jobban élvezem a velük töltött időt. Ez az önkéntes tapasztalat arra is lehetőséget adott, hogy Magyarországon sok különböző országból érkező önkéntessel találkozzak. Azt mondhatom, hogy ez az élmény megváltoztatta az életemet, és életem egyik legjobb tapasztalata lett.
Malya Chavanon