Mit keres egy 19 éves német lány Magyarországon? Valószínűleg én is ezt kérdeztem volna magamtól, ha valaki korábban mesél a mostani életemről.
2024 őszén úgy döntöttem, hogy az érettségi után nem szeretnék azonnal egyetemre menni, mert szerettem volna többet látni a világból, megtapasztalni azt, hogy milyen máshol az élet. Ezért különböző programok után kezdtem keresgélni, és így találtam rá az Európai Szolidaritási Testület (ESC) programjaira. Újév körül elkezdtem különböző projektekre jelentkezni Európa-szerte, de sokáig semmi sem jött össze, ami elég frusztráló volt. Az egyik utolsó projekt, amire jelentkeztem, Magyarországon volt, és ezúttal végre mellém állt a szerencse.
Így kerültem végül Veszprémre, Magyarországra. A mindennapjaim most a többi önkéntessel töltött idővel, magyarórákkal és legfőképpen az óvodai munkával telnek. A feladataim közé tartozik, hogy játsszak a gyerekekkel, segítsek nekik és az óvónőknek, de németül is beszélek velük, így játékosan tanulhatnak a nyelvről. Ezt kreatív módon tesszük: játékokkal, rajzolással és sok más közös tevékenységgel.
Az elmúlt hónapokban olyan életet éltem, amiről korábban mindig is álmodtam. Rengeteg helyet láttam, és már azzal is sokat tanultam a magyar kultúráról, hogy itt élek. Emellett sok fantasztikus embert ismertem meg különböző országokból, és rajtuk keresztül új szokásokat és kultúrákat is felfedeztem, amiért nagyon hálás vagyok.
Ez idő alatt nagyon sokat fejlődtem, és sok új dolgot fedeztem fel magamról is. Izgatottan várom, hogy a következő hónapokban milyen városokat vagy akár országokat, embereket, szavakat és tulajdonságokat fogok még megismerni, mert az én történetem itt még nem ért véget. :)
Carlotta Göhler