2024. április 2-10 között szerveztük meg a "Mind and Motion" ifjúsági cserét Gyulán, amelyre hónapokon át készültünk a csapattal. A projekttel a célunk nem volt más, minthogy 31 fiatal együtt fedezze fel a mentális és fizikai jóllét fontosságát és eszközeit. Spoiler, a felfedezés sikeres volt!
A repülőgép lassan leszáll, óriási mosolyok közt ugrasz fel a 100E-re, hogy további 48 percet utazhass a Keleti Pályaudvar felé. Már érzed, hogy hamarosan megérkezel, és kezdetét veszi az Erasmus+ életérzés. Pályaudvar. Hova tovább? 2-es vagy 3-as vágány, természetesen a legmesszebb a bejárattól. Ez kifejezetten azért, hogy a projekthez illően fitten érkezhess Békés megyébe. Már csak kettő és fél óra választ el attól, hogy belépj a következő 8 nap életterébe. Legalábbis bízol benne, hiszen az infopack ezen részét már elfelejtetted tüzetesen átnézni, így nem tudtad, hogy még 30 perc döcögés következik Békéscsabáról Gyulára.
Megérkezel, benyitsz a szobádba, ahol három idegennek ható ember nyújtja a kezeit, hogy bemutatkozhasson. A mosoly visszatér az arcodra, próbálod megjegyezni a neveket, de jelenleg minden energiádat arra fordítod, hogy az izgalomtól el ne rontsd a sajátod.
Egy pillanatra behunyod a szemed, és egy szoros ölelésben találod magad, miközben könnyek csorognak le az arcodon. Eltelt több mint egy hét, és most tovább kell állnod. „Not a goodbye, just a see you later!” Nyugtatjátok egymást, de ezen a ponton már semmi nem segít. Nem tudod, hogy nevess vagy sírj, ezért próbálod ötvözni a kettőt. Felülsz a buszra, magadhoz szorítod a táskádat, és elindulsz hazafelé. Az ide tartó 228 perc most végeláthatatlannak tűnik és magával ragadnak a gondolataid.
Mi történt?
Olyan nevekkel találkoztunk, amelyekkel ezelőtt sosem, és imádtuk a kihívást, hogy megjegyezzük mindet. Megismerkedtünk a magyar koszttal. Olyannyira, hogy egyszer kakaós csigát ettünk reggelire. Reggelire, édeset. Hogy miért? Jó kérdés. Sétáltunk a szabadban, miközben a legrandomabb kérdésekre próbáltunk közösen választ adni. Székfoglalóztunk. Egy óriási ugrókötéllel játszottunk egyszerre mindannyian. Kipróbáltuk a taekwondót, a táncot, a futást, a jógát, a saját testsúlyos edzést, a tollast, a röplabdát, a macedón kidobóst, a slacklinet. Folytassam? Rengeteget kutattunk a testmozgásról, a mentális egészségről és a táplálkozásról. Ledöntöttük a mítoszokat és vitáztunk. Terveztünk egy közös pólót. Megtanultuk egymás nyelvtörőit és néptáncait. Legalábbis igyekeztünk. Megtudtuk, hogy az összes görög étel superfood. Bújócskáztunk a sötétben. Ellátogattunk Gyula belvárosába. Workshopokat szerveztünk a középiskolásoknak. Kipróbáltuk az improv színházat. Naplót írtunk, és megosztottuk egymással a számunkra legfontosabb tárgyainkat.
Együtt nevettünk, és együtt sírtunk.
Megszerettük egymást. Kevesebb mint 216 óra elég volt arra, hogy most is könnyek szökjenek a szemembe, ha visszagondolok. Na de nem sírok, csak egy kicsit könnyezem.
Ha nem hiszed, jelentkezz Te is egy Erasmus+ projektre, és járj magad utána!
Kotroczó Evelin